Nyögvenyelős gulyáskommunizmus: az evés mint a késő-kádárkori hatalmi viszonyok, nemi szerepek és fogyasztási módok metaforája a Veri az ördög a feleségét című filmben

András Ferenc legendás filmszatírája (1977) valahol a Balaton-felvidéken játszódikaugusztus 20-án a Kajtár család körében, akik hatalmas sürgés-forgásközepette készülődnek Pesten dolgozó rokonuk (Pécsi Ildikó) látogatására, akimagával hozza nagyhatalmú főnökét és annak családját. A háziasszony (Pásztor Erzsi)lucullusi lakomát rendez, hogy így juttassa előnyökhöz kisebbik gyermekét, csakhogyhiba csúszik a számításba: a vendég, Vetró elvtárs, az új szocialista elit mintapéldányavalójában egy gyomorbajos pártfunkcionárius, aki megbotránkozva, ám féltékenyenszemléli a vidéki emberek hedonizmusát és jólétét. A filmbeli vendégség érzéki ésérzékletes látlelete a puhadiktatúra hatalmi viszonyainak, a ?legvidámabb barakk"ideológiai struktúráinak, a kádári gulyáskommunizmus értékrendjének, vagy inkábbértékválságának.