A kötet egy speciális beteg test, a ragályos test/tetem metaforikus potenciálját feltárva kortárs anglofón, főleg brit történelmi regényeket elemez, amelyek különböző korokban játszódnak: a középkorban (Wiliam Owen Roberts: Ragály, 1991, magyar kiadás: 2004), a kora újkorban (Geraldine Brooks: Csodák éve, 2002, magyar kiadás: 2008), a viktoriánus korban (Matthew Kneale: Sweet Thames [Drága Temze], 1992 és Anne Roiphe: An Imperfect Lens [A tökéletlen lencse], 2006), valamint a késő 20. században (Alan Hollinghurst: A szépség vonala, 2004, magyar kiadás: 2011 és Alfred Corn: Part of His Story [A történet része], 1997). A könyv a nyugati kultúra három ikonikus járványos betegségének irodalmi ábrázolásait vizsgálja: a pestist, a kolerát és az AIDS-et. A három tematikus fejezet két-két regényt értelmez, s legtöbbjük a brit kulturális örökségben gyökerezik, London városa pedig térbeli-kulturális állandóként jelenik meg, továbbá több regényben is markáns Kelet-Nyugat dichotómia van jelen. E témákat az elemzések interdiszciplináris keretben tárgyalják, mely merít a kultúrorvostan belátásaiból, illetve a biopolitika, a pszichoanalízis, a társadalmi nemek tudománya és az antropológia fogalmaiból is. A kultúratudományok tágabb kontextusán belül többek között Julia Kristeva pszichoanalitikus abjektelméletére, Mary Douglas antropológiai szenny- és margófogalmára, Michel Foucault hatalomfelfogására, valamint Susan Sontag betegségmetafora-olvasataira támaszkodnak az olvasatok, valamint Antonio Negri és Michael Hardt, Slavoj Zizek, Gilles Deleuze és Jacques Derrida biopolitkai fogalmaira.
