Az idegen sebe: Tér- és testhatárok Andrea Arnold Üvöltő szelek-adaptációjában

Emily Brontë 1847-es Üvöltő szelekje a legtöbb filmfeldolgozást megért angol klasszikusok egyike, amelyet tucatnyi alkalommal vittek már vászonra. Andrea Arnold, a nagy sikerű 2006-os Red Road és a 2009-es Akvárium (Fish Tank) brit rendezőjének 2011-es olvasata azonban nem csak aktualitása miatt látszik kiemelkedni e sorból. A regény bonyolult, egymásba ágyazódó elbeszélésekre épülő narratív szerkezetét eredeti módon kezeli, nagy hangsúlyt fektetve a testiség ábrázolására; s a yorkshire-i hangamezőkön süvítő szél, a kopár sziklák, a komor színek, a nyelvi hiány, valamint a képek érzéki telítettsége által kelti életre az önsorsrontó szerelmesek halhatatlan történetét. Az elbeszélés időtlen mitikussága és szimbolikus természetábrázolása, illetve késő romantikus, kora viktoriánus kontextusa olyan merész adaptációt eredményez, amely a regény szilaj szellemiségének kortárs örökösévé teszi a filmet.