A hiány neve: Terek és testek a Pál Adrienn című filmben

Kocsis Ágnes második játékfilmje a nagy sikerű 2006-os Friss levegőhöz hasonlóanegy a társadalom perifériáján vegetáló harmincas nő sorsát mutatja be.1Piroska, az elhízott ápolónő húsz éve dolgozik egy kórházi elfekvőben, s miközbennaponta alászáll a proszektúra alvilágába, elidegenedettsége űrjét az evés pótcselekvésévelpróbálja betömni. Egy Pál Adrienn nevű új beteg azonban eszébe juttatjaazonos nevű gyermekkori barátnőjét, és elhatározza, hogy felkutatja "saját" PálAdriennjét. A film egyszerre lélektani road movie és katatón szenvedéstörténet, amelyaz elfelejtett múlt és az elmulasztott jelen közötti vákuumban mutatja be Piroska nyomozásánakstációit, amelyek valójában hájtömeg alá temetett önmaga felé vezetik. Ahiány és a határok térbeli és szomatikus alakzatai mentén értelmezve a film minimalistaformanyelvét megszólaltathatók a film hallgatag testei; Piroska kiterjedt korpusza ésápoltjainak aszott tetemei ugyanis egyaránt a jelen-nem-lét nyomaiként olvashatók.Mindez egyrészt egy rendszerváltás előtti világ szocreál tereibe, másrészt groteszkvizuális párhuzamok és zenei betétek szimbolikus regisztereibe helyeződik. A terek éstestek elsősorban az egyéni és a kulturális felejtés metaforái a filmben, amelyeket agroteszk esztétikai minősége jellemez; s a testetlen címszereplő neve által jelölt hiánykörül materializálódnak.