A sebesült férfitest affektív ökonómiája Kostyál Márk Kojot című filmjében

Az alábbi tanulmányban a filmes identitás megképződésének, a test mint látvány affektív erejének, valamint a sebesült férfi trópusának az összefüggéseit elemzem, elsősorban a 21. századi magyar nagyjátékfilm társadalomképének kontextusában, a Kojot (Kostyál Márk 2017) és a referenciapontként használt Kontroll (Antal Nimród 2003) című filmek elemzésén keresztül. A testelméleti belátásokra, a mozi affektív dimenziójának elméleteire és a férfiasságkutatás elméleti-fogalmi belátásaira egyaránt építő tanulmány kapcsolatot létesít a filmben feltáruló világértelmezés és a filmet körbevevő társadalom között. A sebesültség mindkét filmben összekapcsolódik a férfiakkal, és az ő közösséghez, illetve a földrajzi helyhez tartozásával, és összekapcsolható a magyar nemzeti áldozatnarratívával éppúgy, mint a 2010 utáni magyar politika sérelem-elbeszéléseivel. A filmek hősei mind a homoszociális összetartozást, mind közösségi identitásukat az együtt átélt nehézségeken (megveretésen, megaláztatáson, küzdelmen) keresztül tapasztalják meg. A két filmben közös, hogy a kelet-európai vagy magyar identitást egy olyan affektív ökonómiával és társadalmi imagináriussal kötik össze, amelyben a férfiak folyamatos (testi és lelki) bántalmazásnak, szenvedésnek vannak kitéve. Ugyanakkor a Kontrollt és a Kojotot egymás után helyezve egyfajta történeti perspektívát is kapunk, amiben a fenti hasonlóságok mellett láthatóvá válnak a különbségek is, az időbeli változások, a társadalmi imaginárius 2003 és 2017 közötti átalakulása.