A magyar igék lexikális szemantikájának megszorítottsága

Ebben a tanulmányban az igék lexikális szemantikájára jellemző megszorításokat vizsgálom. Először az igék lehetséges jelentéseit vizsgáló lexikális szemantikai szakirodalom egy újabb hipotézisét tárgyalom, amely azt mondja ki, hogy a különböző nyelvek igéinek absztrakt gyökeire komplementaritás jellemző a cselekvés módja és annak eredménye között; a két idioszinkratikus jelentéskomponens együttes előfordulása egy igegyökben nem lehetséges (Rappaport Hovav?Levin 2010). A tanulmány második részében azt mutatom meg, hogy a magyar igék jelentése jellemzően úgy megszorított, hogy az igegyök csupán a cselekvés módját fejezi ki, míg a cselekvés végpontossága az igegyöktől független összetevőben kódolódik a mondatban található igei csoport (VP) feletti funkcionális tartományban, a vP-ben, egy aspektuális projekcióban (Kardos?Farkas 2022). Arra is látunk példát a magyarban, hogy az igetőre jellemző gyök egy eredményállapotot lexikalizál, míg annak elérését egy igetövön kívüli elem fejezi ki. A tanulmányban arra is kísérletet teszek, hogy magyarázatot adjak ezekre a mintázatokra. Azt javaslom, hogy a magyar mondat eseménytartományára jellemző kifejezések szintaktikai viselkedésében olyan hatóköri megfontolásoknak van szerepe, melyek a mondat bal perifériáján a kvantorok és határozók mondatbeli helyét is meghatározzák.