Kezdetben volt a konyha: (Lawrence Norfolk: John Saturnall lakomája)

Irodalmi csodagyereknek lenni nem feltétlenül hálás feladat, Lawrence Norfolk eddigi munkássága legalábbis ezt látszik alátámasztani. A kortárs brit szerző mindössze huszonnyolc évesen írta meg világsikert arató monumentális posztmodern történelmi thrillerét, A Lempriℓere-lexikont, amelyet azóta huszonnégy nyelvre fordítottak le, az írót pedig egy csapásra Umberto Ecóval és Thomas Pynchonnel kezdték egy napon emlegetni, s többek között elnyerte a Budapesti Könyvfesztivál Díját is; majd hasonló elismerés fogadta két későbbi, magyarul szintén olvasható kötetét, a Vadkan képébent és A pápa rinocéroszát is. Ezután azonban egy kudarcba fulladt regény és tizenkét éven át tartó hallgatás következett, és csak tavaly jelent meg legújabb könyve, a John Saturnall lakomája, amelyre a Libri Kiadó jó érzékkel rögtön le is csapott. Jókora elváráshalmaz nehezedik tehát a műre (A. S. Byatt például már kijelentette, hogy az idei Booker-díj esélyesének tartja), amely ismét igen nagyszabású vállalkozás: a regény a 17. századi Anglia konyhaművészetén keresztül kívánja bemutatni a szigetország pogány múltjának és Cromwell puritán diktatúrájának szembenállását, középpontjában pedig egy szövevényes szerelmi történet áll. E pompásnak ígérkező irodalmi lakoma históriás-mitikus-romantikus hozzávalókat elegyít, s a végeredmény egyszerre norfolkian nehéz és mégis élvezetesen könnyű.