A policisztás ováriumszindróma (PCOS) a leggyakoribb női endokrin-anyagcsere betegség. Gyakorisága a teljes népességben mintegy 10%. A kórkép kialakulásában változó mértékben szerepe lehet a genetikai hajlamnak és a környezeti tényezőknek, a hypothalamus-hypophisis-petefészek tengely és a GnRH-kilökődések szabályozási zavarának, az inzulinrezisztenciának és az inzulinnal irányított jelátviteli utak kórossá válásának, továbbá a mellékvesekéreg és a petefészek eredetű fokozott androgénképződésnek. A betegséget jellemzi: a tüszőrepedés zavara (oligo-/anovulatio), a ritka vagy elmaradt havivérzés (oligo-/amenorrhoea) a következményes fogamzászavarral, az emelkedett LH/FSH arány, az androgéntúlsúly, a soktömlős petefészek, az inzulinérzéketlenség, a mérsékelt emelkedett prolaktinképződés, az elhízás, a méhtest- és emlőrák, a szív-érbetegségek és a cukorbetegség fokozott veszélye, a dyslipidaemia, a várandóssági szövődmények, a nem alkoholos zsírmáj, az alvási légzéskimaradás, a depresszió és a D-vitamin-hiány. A felsorolt tünetekből is kitűnik, hogy a betegek az életük nagy részén átívelő endokrin és anyagcsere problémáikkal számos különböző orvosi szakma képviselőihez jutnak el, részben életkoruk, részben domináns tüneteik alapján. Nőgyógyászati és endokrinológiai kivizsgálásra és kezelésre leginkább a fertilis kor első felében kerül sor, elsősorban a cikluszavar, infertilitás, valamint a hyperandrogén bőrtünetek miatt. Jelen összefoglalónkban azokat a gyógyszeres kezelési lehetőségeket vesszük sorra, melyek a nőgyógyász, illetve nőgyógyász endokrinológus kompetenciájába tartoznak. ttekintjük az ovuláció indukciót, az inzulinrezisztencia kezelését (különös tekintettel a metforminnak a PCOS terápiában betöltött sokrétű szerepére), a cikluszavar rendezését, az endometrium carcinoma prevencióját és a hyperandrogenismus terápiáját a legfrissebb adatok és a klinikus számára iránymutatásul szolgáló ajánlások fényében.
