Iatrogén faktorok hatására kialakuló parodontális elváltozások

Fokozott plakk akkumuláció kialakulását a fogakon általánosan vagy lokálisan ható tényezők idézhetik elő. Azokat a lokális hatásokat, melyeket valamilyen művi fogorvosi beavatkozás vált ki összefoglalóan iatrogén faktoroknak nevezzük. Parodontális elváltozások kiváltói lehetnek a különböző iatrogén endodonciai hatások, ezek közé sorolható a gyökércsatorna megmunkálás során kialakuló gyökérperforáció, gyökérkezelő műszer törése, apikális túltömés, illetve a vertikális gyökérfraktúra. A nem megfelelő minőségben elkészült konzerváló fogászati restaurátumok, illetve rögzített és kivehető fogpótlások is parodontális károsodás kiváltói lehetnek. A gingiválisan túlérő tömés-, betét-, illetve koronaszélek irreverzibilisen károsítják a parodontális szöveteket, szignifikánsan megnövelve a parodontális tapadásveszteség és az alveoláris csontpusztulás kialakulását. A marginális defektusok alatt nehezített a plakk eltávolítása, így fokozódik a plakk akkumuláció és idővel a gingivális szulkuszban pathogén hatású gram-negatív anaerob baktériumfajok dominanciája lesz jellemző. Az orthodonciai kezelések közül elsősorban a rögzített készülékek okozhatnak fokozott plakkretenciót, illetve az ívek és gyűrűk ínyközeli felhelyezése közvetlen traumatizáló hatást válthat ki a gingiván. Kedvezőtlen nagyságú és irányú erőhatások esetén parodontális tapadásveszteség és csontresorpció léphet fel. Egyes szájsebészeti beavatkozások is járhatnak parodontális károsodással. Kedvezőtlen anatómiai adottságok esetén viszonylag gyakori jelenség, hogy az impaktált bölcsességfogak sebészi eltávolítását követően vertikális csontdefektusok alakulnak ki a második nagyörlők disztális felszínén. A fogászati beavatkozások során lehetőség szerint arra kell törekedni, hogy a plakkretenció a lehető legcsekélyebb, míg a tisztíthatóság feltételei a lehető legjobbak legyenek. Ezen szempontokat már a fogászati kezelések, illetve a restaurátumok tervezésekor figyelembe kell venni.